A XIX. század végén, amikor még nem találták fel a fúvott kereket, akkor még fel sem merült a biztonság kérdése. Akkoriban még az egyetlen cél csupán az volt, hogy a robbanómotoros autó és a robbanómotoros motorkerékpár legyőzze a lovat. A nagy áttörés a 19. század legvégén jött. A fúvott kerék és a belső égésű motor feltalálása óriási ipari forradalmat indított el. A lovat hosszú távon már le tudta győzni a robbanómotor. Innentől kezdve rohamosan kezdtek elterjedni a robbanómotoros járművek, elsősorban a nemesség körében. A 10-es évek közepétől már elérhetővé vált a hétköznapi ember számára is az automobil Henri Ford révén, aki olyan olcsón tudott autókat gyártani, hogy azt minden dolgozó meg tudta fizetni. A Ford-T modell sorozatgyártása a futószalagos gyártás bevezetése révén óriási növekedést mutatott. A Ford-T modell különböző típusváltozataiból a gyártás 20 éve alatt összesen 15 millió darabot állítottak elő. 1927-től következett a műszakilag fejlettebb Ford-A modell gyártása, amit már a ma megszokott pedál elrendezéssel gyártottak.
Az oldtimer járművekkel a hőskorban eleinte mindenféle szabály nélkül közlekedtek. A 10-es évek végén kezdtek elszaporodni a közutakon a robbanómotoros autók és a motoros biciklik. Balesetek sokasága jelezte, hogy a közlekedést sürgősen szabályozni kellene. A kezdeti időben a járművek találkozásából adódott a legtöbb baleset, mert egyszerűen nem volt kialakult szokás arról, hogy melyik oldalról kell egymást kikerülni, vagy melyik oldalról kell előzni. A rossz utak is rengeteg balesetet okoztak. Gondoljunk csak bele. A XX. század elején az autókon nem volt lengéscsillapító, a futómű pedig nagyon primitív volt, jobbára csak merev első és hátsó hídból és laprugókból állt. A fékekről nem is beszélve: szalagfék, dözsfék, amely egy bőrdarab hozzányomását jelentette a forgó kerékhez. A Ford-T modell kezdetleges kormányműve is rengeteg balesetet okozott, ugyanis a kormány negyed fordulattal való elfordításával a kerék teljesen elfordult. A kormányt jó erősen kellett szorítani és nagyon oda kellett figyelni az útra. Egy kis figyelmetlenség és a gödörbe hajtó Ford-T sofőr apró kormánymozdulatára máris elfordult a kerék, ami az autó felborulását okozta.
A balesetek jellemző sérülése az arcsérülés volt. A régi fakerekű autókban még nem volt ragasztott szélvédő, így az ütközéskor a széttört szélvédő a sofőr arcát összevágta. Gyakori volt a járműből történő kiesés is, ami a megnövekedett sebesség miatti hirtelen karosszéria mozgásokból adódott. Ez a rossz utak miatt volt.
Az autók biztonságossága az ötvenes évekig nem volt szempont. Ekkor kezdtek el gondolkodni az autógyártók a növekvő sebességű autók biztonságára. Jellemző volt a tűzhalál, ami abból adódott hogy az egyszerű ráfutásos baleset során az autó hátuljában elhelyezett benzintank kihasadt és az autó kigyulladt. Az ütközéstől elájult sofőr és az utasok nem tudtak kimászni a törött autóból, hanem benne égtek.
A biztonsági elemek kitalálása Berényi Béla magyar mérnök nevéhez fűződik, akinek találmányai révén rengeteg újítást vezettek be az autógyárak a 60-as évek elejétől. Berényi Béla a Mercedes mérnöke volt. A gyár Berényi tervei alapján megtervezte a gyűrődő karosszériát és azokat törésteszteknek vetette alá. A karosszéria középső része merev volt, így az ütközés után is nyithatók maradtak az ajtók. Az autó elejét és hátulját úgy tervezték, hogy az elnyelje az ütközési energiát. Az üzemanyag tartályt az autó hátuljából előrébb hozták, a hátsó ülés mögé, így az nem hasadt ki a ráfutásos ütközéskor. Bevezették a világon elsőként a Mercedesnél a kétpontos biztonsági övet és arra is ügyeltek, hogy az autó műszerfala puha anyaggal legyen borítva, az arcsérülések csökkentése érdekében. A későbbiekben a gyárak hatékonyabb fékrendszereket fejlesztettek ki és hamarosan jött a 3 pontos biztonsági öv is.
A motokerékpároknál és az oldalkocsis motoroknál a biztonságtechnika fejlődése főként a fékrendszer fejlődését jelentette. A futómű rugózhatóvá tételét a motorversenyek hozták magukkal, ugyanis a vezető és az utas kényelmét eleinte csak az ülés rugózásával gondolták megoldani.
Hajdanán a motorkerékpárral és nyitott sportautóval közlekedők csak egy bőrsisakot húztak a fejükre. Ez nem nyújtott semmilyen biztonságot, csupán arra szolgált hogy a hajat ne fújja a menetszél a sofőr szemébe. A búvárszemüveghez hasonló motoros szemüveg pedig arra szolgált, hogy a bogarak és a felpattanó kavics ne verje ki a sofőr szemét. Az autó és a motorsportban jellemző volt az előtte haladó járműből csepegő olaj vagy a kipufogóból gomolygó füst. Emiatt is fontos volt a motoros szemüveg viselése.
A bukósisak fejlődése csak a 70-as években kezdődött el.
A mai korra jellemző járműbiztonsági elemek csak későn jelentek meg. A fék blokkolásgátló (ABS) csak a 80-as években jelent meg az autókon. A Mercedes találmánya volt a légzsák is, ami szintén a 80-as évektől, elsőként a W126-os szériánál jelent meg. A Mercedest és a Volvot követve a többi gyártó is sorra vezette be a törésteszteket. Jellemzően az USA-ban voltak a legszigorúbbak a szabványok a biztonságtechnika, később pedig a környezetvédelmi előírások terén.