Oldtimerek

Az Oldtimer Show-n kiállított veteránjárművek között felfedezhető néhány eredeti állapotban megőrzött, restaurálatlan autó és motorkerékpár is. Ezek a járművek azért kerülnek bemutatásra, mert egyrészt igen ritka típusok, másrészt ízelítőt szeretnénk adni az eredeti állapotban megőrzött járművek „patinás” hangulatából. A kiállításon be szoktunk mutatni „restaurálási alap” járműveket is, azért hogy a laikusok el tudják képzelni azt hogy mennyi munkával járhat egy oldtimer jármű restaurálása, mire az használható állapotba kerül.

A kiállítócsarnokban félig restaurált veterán autókat is kiállítunk. Ezeket megtekintve a restaurálás fázisai tekinthetők meg. Aki nem látott még ilyet, az el sem tudja képzelni, hogy milyen sok munkafázisra van szükség ahhoz, hogy egy oldtimer jármű korhű helyreállítása befejeződjön. A végső cél az oldtimer járművek eredeti, működőképes állapotba hozása. A restaurált járművekkel ezután a tulajdonosai oldtimer eseményeken vesznek részt: kiállítások, túrák, oldtimer versenyek. A restaurált járművek többsége múzeumokba és magángyűjteményekbe kerül. Főleg a Világháború előtti járművek esetében igen ritka, hogy oldtimer jármű túrákon vesznek részt velük. Az antik autók üzemeltetése a mai kor emberének komoly kihívás műszaki szempontból. A világ legrégibb autóversenye a „London-Brighton” autóverseny, ahol csak 1905. előtt gyártott (fakerekű) autók vehetnek részt. Az évente megrendezett versenyre ötszáz antik autó nevezését fogadják el. A dombos utakon 30 mérföldet teljesítenek az autók. Az emelkedőkön való feljutásban a tulajdonosok és a lelkes közönség tolással segít az ősrégi autóknak.

Az oldtimer jármű restaurálása annál nehezebb, minél kisebb az adott modell gyártási példányszáma és minél régebbi a jármű évjárata. A nagyon öreg veterán járműveket „antik” oldtimer kategóriába soroljuk. A restaurálásukat gyakran évekig tartó kutató munka előzi meg. Az adott modellhez először be kell szerezni a korabeli műszaki tervdokumentációkat, amelyek gyakran kézzel rajzolt műszaki rajzokat tartalmazó korabeli könyveket és megsárgult fotográfiákat jelentenek. Jobb esetben a gyár által kiadott műszaki dokumentáció is előkerülhet, amely szintén kézzel készült rajzokat jelent. Ezekben a régi könyvekben található műszaki rajzok nem ritkán megdöbbentően szimmetrikus, méretarányos rajzok, melyekről alig hiszi el az ember, hogy szabad kézzel rajzolták. 

Lássuk milyen „géposztályok” vannak az oldtimer járműveknél: autók, motorkerékpárok és oldalkocsis vagy utánfutós motorok, kerékpárok, teherautók, autóbuszok, traktorok, stabil motorok, gőzgépek, mozdonyok, vasúti kocsik. Használati módjuk szerint: hétköznapo vagy túra járművek, sport vagy verseny járművek, katonai járművek, munkagépek.

Sokan kíváncsiak az oldtimer autók és motorok értékére. Az oldtimerek értékmeghatározása sokkal összetettebb, mint a modern járműveké. Általánosságban elmondható, hogy a német, angol és olasz modellek őrzik a legjobban az értéküket. A használhatóság is fontos, így nagyvonalakban megállapítható, hogy az 50-as 60-es évek kis példányszámú német és olasz sportautói a legdrágábbak. Legendás, versenypályákról ismert típusoknak 10 millió dollár felett van az áruk a leghíresebb angol és amerikai árveréseken. Érdekesség, hogy az igazán régi, 100 évnél is öregebb fakerekű autók az árveréseken ritkán tűnnek fel. Ezeknek az „antik” autóknak és motoroknak az értékét múzeális szempontok alapján becsülik meg. Az ilyen antik járművekhez többnyire öröklés útján lehet hozzájutni.

Az oldtimer restaurálásnak két irányvonala van. Az egyik irányvonal az újkori állapot tökéletes visszaállítását célozza. Ez annyit jelent, hogy a restaurálási alapot „csavarokra” bontják szét és évekig tartó aprólékos munkával, minden alkatrész professzionális felújításával vagy újragyártásával az eredetinél jobb minőségű, tökéletesen használható oldtimer járművet hoznak létre. A másik irányzat a patinás, eredeti állapotot helyezi előtérbe. Csak a használhatatlan elemeket cserélik ki, de nem újragyártott alkatrészekre hanem ugyanolyan, de jó állapotú használt alkatrész beépítésével. Ez talán a legnehezebb dolog, hiszen antik oldtimer járműveknél pl. egy embléma, műszer vagy egyedi alkatrész beszerzése gyakran évekig tartó bolyongást jelent a világ oldtimer börzéin. Ebbe a kategóriába még az is belefér, hogy a nem látható (motor és hajtáslánc) belső alkatrészeket újra gyártják és a főegységek megújulásával életre tud kelni a jármű.

Napjainkban egyre elterjedtebb az utángyártás. Ezeket a járműveket oldtimer „replika” -nak nevezzük. Mivel az összes alkatrész új és a járműnek sem kortörténete, sem „indentitás”-a nincs, így a replikák értéke a modern sorozatgyártású járművek értékvesztéséhez hasonló. Az igazi oldtimerek esetében viszont nincs értékvesztés! (fenntartási költség viszont van) Az oldtimer járművek értéke évről évre csak nő. Érdekesség: ha egy oldtimer autó egykori tulajdonosa valamely kor híres személyisége volt, a jármű értéke akár a duplája is lehet egy teljesen ugyanolyan műszaki tartalmú oldtimerhez képest. Ilyen járművek a híres hadvezérek és politikusok felvonulási autói, a legendás színészek és énekesek státusz szimbólum autói és motorjai. A legértékesebbek a legendás autóversenyzők és motorversenyzők járművei. További érdekesség még, hogy egy adott gyártmány bizonyos típus sorozatának normál változatához képest a cabriolet változat értéke akár a négyszerese is lehet a hétköznapi csukott karosszériás változatnak. Mindenesetre az oldtimerek értékét alapvetően a legyártott és a megmaradt példányok száma határozza meg.

Az igazán öreg autók üzemeltetése rendkívül körülményes. Magas szintű műszaki hozzáértést és sok-sok törődést igényel. Még a beindításuk is igen nehézkes és veszélyektől sem mentes. Ez magyarázza azt, hogy a már technikailag nagyon fejlett, 60-as évek korabeli sportkocsijait kedvelik a gazdag üzletemberek. Ennek a járuléka a magas árverési árak, holott a muzeológus egészen más értékrend szerint állít sorrendet az oldtimerek között. Természetesen egy muzeológus az antik oldtimereket tartja a legtöbbre, mert azok a robbanómotoros autó és a motorkerékpár úttörői.

A régi autókat motoros kocsinak, a motorkerékpárt pedig motoros biciklinek hívták. Járműtörténeti szempontból természetesen a motorizáció mérföldköveit, mint például a zsákhenger, szalagfék, fúvott kerék, V motor, turbófeltöltő, hidropneumatikus rugózás vagy a Wankel motor első példányai a legértékesebbek.

Biztosan sokan meglepődnek azon is, hogy a 30-as években többféle autó és motor gyártmány volt, mint a mai modern világban. Ennek magyarázata, hogy bizonyos gyárak, mint például a Rolls-Royce, csak motorokat és alvázakat gyártottak, karosszériát nem. A régi korokban nagy hagyománya volt az egyedi karosszériaépítésnek, ami számtalan típusváltozatot eredményezett. Az Oldtimer Show Kft. ügyvezetője Kiss Tamás hitvallása: „Az igazi autók és motorok vasból és fából vannak.”

Top

cikk írója: Kiss Tamás (Oldtimer Show Kft.)